Egy bogárszemű, törékeny gyermek röppen elő kecsesen a kicsiny tűz lángjai közül és lebegő űlésbe ereszkedik a kiégett oszlopcsarnok közepén, a beomlott kupola törmeléke felett, a holdtalanul csillagos égfolt alatt. Tagbaszakadt, szikla izomzatú, hernyó arcú vének borulnak le előtte és várják, amíg a tünemény összecsukja a csillogó rovarszárnyait.
- Mester! Köszönjük, hogy visszatértél! - üdvözölik mennydörögve a gyermeket.
- Ja. - csippant apró rovarszájával a kölyök.
- Ez már a százkilencvenharmadik újjászületésed, Mester!
A gyerek félrebillenti a fejét és az ujjai segítségével, suttogva utánaszámol. Számolás közben látványosan és gyorsulva öregszik, összefonnyad, mint egy falevél.
- Mester! Köszönjük, hogy visszatértél! - üdvözölik mennydörögve a gyermeket.
- Ja. - csippant apró rovarszájával a kölyök.
- Ez már a százkilencvenharmadik újjászületésed, Mester!
A gyerek félrebillenti a fejét és az ujjai segítségével, suttogva utánaszámol. Számolás közben látványosan és gyorsulva öregszik, összefonnyad, mint egy falevél.
- Nem unja még? - suttogja maga elé az egyik vén, mire a társai egy vérforraló mantrát morognak.
- De unom... - suttogja kimerültségten remegve, mégis átható tisztasággal a töpörödés közben is lebegő gyerkőc. - Az a baj... - folytatja akadozva - ...az a baj, hogy minden öregedésem végén összemosódnak a megvilágosodásaim. Elveszítem... a korábbi életeimet. Kérlek... benneteket... nagyon kérek mindenkit, hogy... emlékeztessetek, ha visszatérek... amint visszatérek..., ne felejtsetek.... mielőbb emlékeztetni.
Ezzel az összeaszott apróság meghal és pernye könnyű teste szelíden a törmelékes padlóra ereszkedik. A vének azonnal elnémulnak és feszengeni kezdenek.
- De unom... - suttogja kimerültségten remegve, mégis átható tisztasággal a töpörödés közben is lebegő gyerkőc. - Az a baj... - folytatja akadozva - ...az a baj, hogy minden öregedésem végén összemosódnak a megvilágosodásaim. Elveszítem... a korábbi életeimet. Kérlek... benneteket... nagyon kérek mindenkit, hogy... emlékeztessetek, ha visszatérek... amint visszatérek..., ne felejtsetek.... mielőbb emlékeztetni.
Ezzel az összeaszott apróság meghal és pernye könnyű teste szelíden a törmelékes padlóra ereszkedik. A vének azonnal elnémulnak és feszengeni kezdenek.
- Nem semmi. Harmincnyolc feltámadás egy húzásban. És csak ma. - hüledezik az egyik.
- Má' régen át kellett volna vegyem a konyhán a szolgálatot. - bosszankodik egy másik.
- Elég legyen. - szól rájuk egy harmadik - Mindjárt! Ha most átengedjük a ritust a következő templomőrségnek, akkor örökre kimaradhatunk a misztériumból. Ezt akarjátok?
- Hááát... - néznek egymásra bizonytalanul többen is.
- Na még egyet. - sóhajt a legöregebbik az első sorból és előre hajol a pernye felé.
- Várj! Ne még! Pihennünk kell! - kiáltják többen is.
- Mára az utolsó. - szól hátra az előrehajló óriás és egyszerűen tüzet fúj a Mester maradványaira.
- Hányszor kell még ugyanaz, mire felfogjátok? - morogja leghátul az egyik legifjabb vén, de elnémul és leborul a többiekkel együtt, amikor a rovarmúmiához hasonló kis test meggyullad és a kicsiny tűz lángjai közül egy bogár szemű, törékeny gyermek emelkedik elő kecsesen és gyanakvó tekintettel.
- Má' régen át kellett volna vegyem a konyhán a szolgálatot. - bosszankodik egy másik.
- Elég legyen. - szól rájuk egy harmadik - Mindjárt! Ha most átengedjük a ritust a következő templomőrségnek, akkor örökre kimaradhatunk a misztériumból. Ezt akarjátok?
- Hááát... - néznek egymásra bizonytalanul többen is.
- Na még egyet. - sóhajt a legöregebbik az első sorból és előre hajol a pernye felé.
- Várj! Ne még! Pihennünk kell! - kiáltják többen is.
- Mára az utolsó. - szól hátra az előrehajló óriás és egyszerűen tüzet fúj a Mester maradványaira.
- Hányszor kell még ugyanaz, mire felfogjátok? - morogja leghátul az egyik legifjabb vén, de elnémul és leborul a többiekkel együtt, amikor a rovarmúmiához hasonló kis test meggyullad és a kicsiny tűz lángjai közül egy bogár szemű, törékeny gyermek emelkedik elő kecsesen és gyanakvó tekintettel.
x