Vidám szamba zene indul. Fényvillanásból ereszkedünk alá a magasból, egy a magyar pusztában felállított, kicsiny deszka-papír bodega elé, egészen a talajszintig. A bódé valamivel kisebb és szűkebb, mint az Üvegtigris lakókocsija. Valakinek a két, papucscipős, farmernadrágos lábszára lép mögülünk a bodega elé és a térdmagasságáig látható terpeszben megáll egy pillanatra a spagetti westernek stílusában.
Eltúlzottan döngő léptekkel (a kép és belerázkódik) és terpeszjárásban a bódé lehajtott "tálaló" ablakához megy és tetőtől talpig láthatóvá válik a degeszre tömött pénzes zacskó jelmezébe bújt idegen. Tengerimalac pofájával egy pillanatra hátravigyorog, majd visszafordul és enyhén előre dőlve, a jobb karjával (látszólag gondterhelten) a bódénak támaszkodik. Egészen mögé zárkózunk. A hátán egy viszonylag kicsi, futurisztikus életben tartó készülék és azon egy felirat: "a filmcsinálás pénzcsinálás".
Hirtelen, tértechnológiai képességgel (CGI) nyúl bele mindkét kezével a bódé homlokzatába és szétfeszíti a falát mint egy függönyt. A vagina szerű nyíláson át láthatóvá válik bent egy csontos, előrehajló nő nadrágos segge és a keresztcsontja fölé tetovált szöveg: "a film művészet". Egy rozzant kanapé fölé hajol, de felegyenesedik és hunyorogva visszafordul a beömlő fényre. Felsőtestét a múzsák lenge ruhájának hasig rövidített verziója takarja és egy hervadt-száradt virágkoszorú van a kopaszodó fejéhez erősítve.
Az idegen belép a szétfeszített nyíláson (ami azonnal összezárul mögötte) és a petróleumlámpa fényében rögtön a másikra veti magát. Kaszkadőr nélkül, körbejárt lassított felvételen maga alá gyűri a csontos-kopaszodó-köpködő múzsa-csajszit, de váratlanul megtorpan. Rájön, hogy úgysem látja senki, nem akar csinálni semmit, ezért csak letépi a nő ruháit, kitépi a maradék haját (parókának még jó lesz) és anyaszült meztelenül kilöki a bodega felcsapott és precíziósan fennakadó tálalóablakán.
Eltúlzottan döngő léptekkel (a kép és belerázkódik) és terpeszjárásban a bódé lehajtott "tálaló" ablakához megy és tetőtől talpig láthatóvá válik a degeszre tömött pénzes zacskó jelmezébe bújt idegen. Tengerimalac pofájával egy pillanatra hátravigyorog, majd visszafordul és enyhén előre dőlve, a jobb karjával (látszólag gondterhelten) a bódénak támaszkodik. Egészen mögé zárkózunk. A hátán egy viszonylag kicsi, futurisztikus életben tartó készülék és azon egy felirat: "a filmcsinálás pénzcsinálás".
Hirtelen, tértechnológiai képességgel (CGI) nyúl bele mindkét kezével a bódé homlokzatába és szétfeszíti a falát mint egy függönyt. A vagina szerű nyíláson át láthatóvá válik bent egy csontos, előrehajló nő nadrágos segge és a keresztcsontja fölé tetovált szöveg: "a film művészet". Egy rozzant kanapé fölé hajol, de felegyenesedik és hunyorogva visszafordul a beömlő fényre. Felsőtestét a múzsák lenge ruhájának hasig rövidített verziója takarja és egy hervadt-száradt virágkoszorú van a kopaszodó fejéhez erősítve.
Az idegen belép a szétfeszített nyíláson (ami azonnal összezárul mögötte) és a petróleumlámpa fényében rögtön a másikra veti magát. Kaszkadőr nélkül, körbejárt lassított felvételen maga alá gyűri a csontos-kopaszodó-köpködő múzsa-csajszit, de váratlanul megtorpan. Rájön, hogy úgysem látja senki, nem akar csinálni semmit, ezért csak letépi a nő ruháit, kitépi a maradék haját (parókának még jó lesz) és anyaszült meztelenül kilöki a bodega felcsapott és precíziósan fennakadó tálalóablakán.
A tálalóablak nyílásán kinézve látható, hogy a bódé körül feszült "közönyösséggel" álldogáló és sétálgató, meztelen emberek tömege várakozik. Az idegen kikönyököl a tálalóablakon, pattint az ujjával és karácsonyi futófény kezd villogni az ablak körül.
- Casting! - recsegi pöszén, amire elsőnek az előbb kihajított nő tápászkodik fel az ablak előtt, de az idegen csak ad neki egy kokit jobbról, azután egy sallert balról és finoman elhessegeti az útból.
- Reklámarcot keresek, nem madárijesztőt... - oldja kedvesen a hangulatot. Az ablakhoz tolongó, zsúfolódott tömeg intelligensen mosolyog.
- Jó szokan vagytok! - bólogat elégedetten és vigyorogva az idegen.
- Casting! - recsegi pöszén, amire elsőnek az előbb kihajított nő tápászkodik fel az ablak előtt, de az idegen csak ad neki egy kokit jobbról, azután egy sallert balról és finoman elhessegeti az útból.
- Reklámarcot keresek, nem madárijesztőt... - oldja kedvesen a hangulatot. Az ablakhoz tolongó, zsúfolódott tömeg intelligensen mosolyog.
- Jó szokan vagytok! - bólogat elégedetten és vigyorogva az idegen.
- Persze hogy sokan vannak bunkókám! - kiálltja egy magasba bicsakló férfi hang és egy futva közeledő, bocskai ruhás tábori csendőr nyitja meg maga előtt a tömeget, miközben visszaigazítja az arca elé fordult, hosszú, női angyal-parókát. - Mi tereltük őket ide! - hajol bele egészen a döbbenten bambuló idegen arcába. Mögötte, a szétvált és a "Háború = Béke" feliratú vásznakkal önmagát takargató tömegen túl, látható a professzionális gyorsasággal épített szögesdrót kerítés egy őrtoronnyal és az őrszemélyzettel megérkező teherautóval. - Talán azt hitted, hogy a Te szép, vizenyős szemeidért vannak itt?
Hátul egy elismerően bólogató nemzetközi megfigyelő bizottság is érkezik filmesekkel és fotósokkal. Mindenki mosolyog. A szamba átvált magyar zenére. Nem népzenére.
- Na tűnés innen! Kifelé az irodából! - kiállt az idegenre a tábori csendőr és tértechnológiai képességgel (CGI) könnyedén, félkézzel kirántja a másikat a tálalóablakból, majd egy a másik kezével megnyitott és a világűrbe vezető, fekete lyukba hajítja a feszesre fújódott dagadékot. Leporolja a kezeit és elégedetten néz körül. Kirobban a vastaps, az emberek tartotta vásznak lehullanak, amitől ismét meztelenül áll a tömeg. A tábori csendőr is elmosolyodik kegyesen, leereszkedően.
- Kidobóembert vettünk, nem okos tojást...
Hátul a nemzetközi megfigyelő bizottság még vidámabban bólogat.
Az idegen a Föld körül kering és okostelefonozik.
- Igen, értem. De... Oké!... Igen. ... túl mélyre, akarom mondani túl magasra jutottam ... köszönöm ... nem tetszik itt mégsem ... fel tudnátok csípni valahol ... és valaki keverje már le ezt rémes zenét ... ide valami nagyszabású kellene.
Hátul egy elismerően bólogató nemzetközi megfigyelő bizottság is érkezik filmesekkel és fotósokkal. Mindenki mosolyog. A szamba átvált magyar zenére. Nem népzenére.
- Na tűnés innen! Kifelé az irodából! - kiállt az idegenre a tábori csendőr és tértechnológiai képességgel (CGI) könnyedén, félkézzel kirántja a másikat a tálalóablakból, majd egy a másik kezével megnyitott és a világűrbe vezető, fekete lyukba hajítja a feszesre fújódott dagadékot. Leporolja a kezeit és elégedetten néz körül. Kirobban a vastaps, az emberek tartotta vásznak lehullanak, amitől ismét meztelenül áll a tömeg. A tábori csendőr is elmosolyodik kegyesen, leereszkedően.
- Kidobóembert vettünk, nem okos tojást...
Hátul a nemzetközi megfigyelő bizottság még vidámabban bólogat.
Az idegen a Föld körül kering és okostelefonozik.
- Igen, értem. De... Oké!... Igen. ... túl mélyre, akarom mondani túl magasra jutottam ... köszönöm ... nem tetszik itt mégsem ... fel tudnátok csípni valahol ... és valaki keverje már le ezt rémes zenét ... ide valami nagyszabású kellene.
szemmi