A múlt század hetvenes éveiben politikai okokból elrabolt, megkínzott és meggyilkolt művészet elhagyatott műtermében az óriásira hízott giccs pózol elbűvölően és a hazugság futkos fürgén egyik másolótól a másikig. Elkötelezetten eteti-nevelgeti őket az állam, hogy betöltsék és eljátszák a művészet szerepét, hogy eltüntessék a művészet eltűnését és rágalommá mosdassák az eltüntetés rémálmát. Természetesen a művészet iparengedélyét is megkapták és átvették, nemcsak a műtermet, a cuccot és az ügyfélkört. Mindkét szolga, a giccs és a hazugság is felnőtt a feladathoz és elképesztően profi lett. Ütősebbek és jobban hasítanak, mint az élhetetlen előd, rövid időn belül lettek művészibbek a művészetnél. Hála a gazdájuknak, ők maguk lettek a művészet önálló életre kelt és elszántan céltalan eszközrendszere, maga az üres tervezés, a jelentés nélküli jelzés és vázlat, a bármivel megtölthető csomagolási terv. Kreatív ötletek tömegével dobták fel a műtermet, a gyártást, a marketinget, a píárt és az ügyfélgondozást. Kiakasztottak egy kifinomultan tökéletlen, retro fénycsövet, ami 7/24-ben villogja leereszkedő fölényességgel, hogy DESIGN.
A művészetnek túl sokat járt a szája. Mindig járt a szája, be nem állt egy pillanatra sem, még akkor is kritizált, ha hallgatott. Minden porcikájában kifejezőművészet volt és maga volt a fejlődés kifejezése. A Giccs & Hazugság Stúdió azonban, közismertebb márkanevén a "DESIGN" úgy dolgozik végre, ahogyan kell, némán szolgálja a mindenkori hatalmakat a hatalom szerint. A szabadságtól drogos és fejlődéstől részeg művészet soha nem érte el ezt a letisztultságot, legfeljebb az udvari kultúrákban közelítette meg egyszer-egyszer, rövid időre és töredékesen. A DESIGN tudja, hogy hol a helye és nem avatkozik a tartalomba. Az ő szakmája csupán a csomagolás, a forma és a forma tervezése, a díszítő- és hatásművészet, egy Planck-hossznyival sem több és nem is lépi át a kijelölt körét soha. Egyébként is azonnal belepusztulna vagy művészetté torzulna és zombiként mászkálna, amíg le nem vadásszák és ki nem piszkálják a frissen burjánzott szívét egy karóval és helyre nem teszik az agyát.
A művészet kiiktatása után a világ megtalálta végre az adekvát arcát és tekintetét, a nyelvét és a stílusát a professzionális felületességben és hatásvadászatban, a DESIGN-ban. Legyen szó fogyasztásról vagy hatalomról, a hatalom mindig számíthat a DESIGN-ra, ami cserébe visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a szolgálatra, maga világmindenség nyílt meg előtte és a nagy lehetőség, hogy kipofozza végre egy kicsit a teremtést. Kiürül az űr, az elme és a lélek, ahogyan a csomagolások üres csomagolásává ürül a világmindenség és minden forma csak egy favicc, a hatalom önzése csak egy kacsintás. A DESIGN az extázis flow-jában egyesíti a hatáselmek végtelenségét, a hatalom csomagolását és a csomagolás hatalmát, a formális hatás egybezárt uralmát minden felett. És ez a DESIGN még szaporodik is a dizájner utánzataiban, másolataiban, klónjaiban és szimulációiban.
A dizájner (imitált) univerzum "pozitív" és "kellemes". A dizájner (imitált) kultúra bármikor bármit elismétel, remixel és retrózik egyre kevesebb tartalommal, mint önmaga dicsősége, hatásossága és hatalma. A dizájner (imitált) kommunikáció végletes őszinteséggel hazudik, kizárólag önmagát említi, önmagát szólítja és önmagának mutogatja önmagát. Semmi sem több, mint dizájn, de minden dizájn igaznak állítja magát a saját szempontjából. Dizájner (imitált) kapcsolatok szövődnek és bomlanak a dizájner (imitált) karakterek között dizájner (imitált) politikai komolysággal és dizájner (imitált) műveltségi alapossággal.
A beteljesedett-kielégült-kiégett és nekrofil hatalom szarkasztikusan patetikus dizájner-metafizikában pöcköli félre a tuningolt illúzió-világot és dizájner (imitált) tudományossággal büszke rá, hogy minden csupán látszat és utánzat, hogy csak takarékos, ravasz és gyakorlatias imitálása valami (ki tudja volt-e) igazinak és valódinak. Dizájner szépségben ragyog a dizájner világ előkelősége: elegancia = megvetés = mosoly = könyörtelenség = fölény = hatalom.
A művészet eltűntetése óta dizájner történelem zajlik a szükséges ripacskodással, dizájner írásokban, filmekben és játékokban ismételve és ismételve, mint az íztelenné rágott mócsing. Egy icipicit már unalmas és éppen ezért egy csipetnyit már divatosan is aggasztó. Ellenállhatatlanul nő a kereslet a hatásvadász megsemmisülés pózai iránt.
Szenzációs mindez? A dizájner léleknek már az is elég, ha legalább egy pillanatra meglepő és nem unalmas azonnal.
x
x