Egyértelmű, hogy kizárólag a harcias bejegyzések és a harcias kommentek kívánatosak. Ahogyan a leleményes köznyelv is fogalmaz, "ütősnek" kell lenniük, mégpedig valaki ellen, akkor is, ha ez első pillantásra nem vehető észre. Az egészséges blogtérben minden helyes kommunikációs mozzanat egy inváziós művelet és látványosan vagy titkon, de ellenséget páhol. Ha valami mamlasz-málé nem verekszik, gondoskodnunk kell az integrálásáról. Beáll a sorba vagy megszökik.
Pótolhatatlan eljárás a maga nemében. Képes homályba borítani és elköteleződési problémává torzítani bármilyen intellektuális problémát. Címkézéssel érhetjük el, hogy a konkrét intézkedések és szabályok vitatása és támogatása helyett a különféle címkék vitatására és támogatására vegyük rá másokat és így közömbösítsük érzelmi dulakodássá az együttgondolkodást. Címkézéssel érhető el, hogy elhatárolódásokkal és elzárkózással töltsék az idejüket, ne pedig az elzárkózástól független együttműködés lehetőségeinek a felkutatásával és a vállalásával. A címkézéssel érhető el, hogy egyáltalán ne tegyenek mást, mint rágódjanak, de még azon belül sem a teendők konkrét kivitelezésén, hanem inkább a mások és önmaguk "karakterén" és látszatán. A címkézés pótcselekvése, póza és kényelmessége garantálja, hogy még az értelmesebbeknek is csak a szája járjon végül és még véletlenül se a keze. A címkézés teszi lehetővé, hogy az egészen komoly szakmai felkészültséget igénylő témákba, részletkérdésekbe és vitákba is bele tudjunk akaszkodni egy-egy definíciós problémának álcázott, de valójában egészségesen műveletlen és önkényes címkézési problémával, ami pontosan azzal veri szét az együttgondolkodást, hogy szélsőségesen leszűkíti és redukálja a figyelembe veendő tényezők és összefüggések szükséges és érvényes halmazát. Ma már nem elég hülyeségeket beszélni és minden reakciótól függetlenül, rendületlenül ismételgetni a hülyeségeket, nélkülözhetetlen az intellektualitásnak és a fogalmi igényességnek az a látszata, amit a címkézés tesz lehetővé. (Ezen belül, egy "aki" címkézése és egyáltalán a személyeskedés mindig jobb, mint egy "ami" címkézése, mert gyorsabban és közvetlenebbül rántja vissza a kommunikációt egy kizárólag érzelmi kommunikációba, ráadásul az indulatosabb és a tárgyilagosságra alkalmatlanabb fajtába.)
Előre a címkézéssel, akár önmagunk ellen! Előre a blogterek meghekkeléséért! Vagy csináljunk bármit, csak harc legyen és mindörökké a végső! Hihihi.
blogika