Cseberből vederbe? A politikailag korrekt beszéd útvesztőjéből a politikailag inkorrekt beszéd útvesztőjébe?
"DER HOMO ATLANTOID SOZIALLIBERALENSIS" ?
Nem helyes lemondani a becsületességről és az önként vállalt jó példák befejezését hirdetni. Még a NOL erkölcsi kihívásokkal küzdő "üstökösétől" sem helyes. Persze finomkodok, mert legszívesebben direktben és inkább nevezném e mítikus és kitalált lény egyik legutóbbi "közszereplését" közveszélyes bűnnek, mint szimplán "helytelennek", de próbálok figyelni a megtapasztalt nyilvánosság és a szövegkörnyezet jelentéstorzítására és ezért tompítással, retorikai fékezéssel és a bölcsészkedő nyelvezet hosszú lére eresztett, kihűlt levesével szeretném megelőzni a karaktertámadásba robbanó indulat gyújtópontját és szökési sebességét. Ugye, hogy gonosz a politikai inkorrektség? Ugye, hogy nettó ártalmaság pl. önállótlansággal, köpönyegforgatásal, divatlovaglással, elvtelen és korrupt karrierizmussal meggyanúsítani-megrágalmazni-megmémesíteni pl. a NOL munkatársait, hogy így hekkeljük meg a harcukat és az általuk védett ügyeket?
Eredetileg még véletlenül sem kellett magyarázni "Pető Csucsunak", a kétfejű celebnek, hogy nem buzizunk, de rászólunk a buzizásba csomagolt igazságtalanságra. Eredetileg nem kellett magyarázni a liberalizmus és a szocializmus kényszerházasságának, hogy pl. a megfélemlítő hangnem, az arrogáns retorika és a nyelvi visszaélések mind-mind a szemléletformáló hatalmi harc és a kommunikációs elnyomás (és a sunyi aszimmetria) nélkülözhetetlen és alapvető részei. De fokozódik a helyzet, durvább eszközök után tapogat a vérben fekvő áldozat és magyarázni kell, hogy az arányos védekezés problémája továbbra sem szűnt meg, nem is beszélve arról az értékhűségről és erkölcsi tartásról, hogy akkor sem teszünk meg bármit, ha belepusztulunk és nyomtalanul kihalunk, mert a lélekjelenlét szempontjából nem az élet mennyisége számít, hanem a minősége.
A "beszédóra" nem alternatívája a buzizásnak? (1) Attól függ, hogy milyen komoly az a "beszédóra". Ha erkölcsi reflexiót és erkölcs-kritikát is megkövetel , akkor egyenesen nélkülözhetetlen az ostoba buzizással szemben. Ha azonban mellébeszélés, akkor nemcsak egy mellékes marhaság és nemcsak nem segít, hanem egyenesen ártalmas. (2) A "beszédóra" (bármilyen is legyen ez a "filozófia" szót gyáván vagy aljas indokkal kerülgető, tanügyi javaslat) logikailag nem a buzizás alternatívája, hanem a buzizással, mint igazságtalansággal szemben fellépő, de másféle cselekvésnek. Nem mellékes logikai hiba alternatívának nevezni a logikailag másra vonatkozót, esetleg azt is állítani, hogy minden mindennek és bárminek az alternatívája lehet, hiszen választhatom pl. a piros zoknimat vagy a kisebbik lányomat vagy a külföldi utazást vagy a dőlt betűket vagy a buzizást. A valódi alternatívák egyúttal analógiák is, egy közös lényegük (egy közös logikájuk) különböző "verziói". Szóval verziók és nem ellentétek, akkor sem, ha maguk a netes lexikonok sem látnak mélyebb összefüggést egy alternatíva mögött, mint a puszta "választhatóságot". Ezért nem alternatíva egy választáson a humanista választóknak egy rasszista párt. És komolyan és elvileg nem az, nemcsak metafórikuan vagy finnyás húzódozásból. A relativisztikus-liberális alternatíva-fogalom, amely egy választás során bármit egymás mellé enged tetszőlegesen és esetlegesen, a relativisztikus-liberális értékzavar, logikátlanság, önellentmondás és következetlenség szerves része - és ezzel itt át is vezet ennek a szociálliberális kétfejűnek a "radikális" butasága és zűrzavarossága a legmélyebb (és éppen ezért már karakterfüggetlen) értékszemléleti problémához.
A cenzúra valóban a nyelv és a beszédmód gyarmatosítási kísérlete, de egy "beszédóra" és a beszédmód megválogatása önmagában még nem cenzúra. Nem igaz, hogy bármi bárhogyan kifejezhető. És. Az igazságosság a természeténél fogva radikális és amelyik mégsem az, az annyira mégsem az, hogy nem igazságosság. A nyitottság már lehet radikális vagy nem radikális (azaz relatívisztikus és ambivalens), de éppen ezért a "nyitottság" "gyökeressége" sem egyértelmű, hacsak nem a jó és a rossz megkülönböztetését elutasító, mindent megengedő (szubjetivizáló, logikátlanító, érzelmesítő, esetlegesítő) érték-relativizmus liberális következetlenégét értjük alatta. "Pető Csucsu" "radikális szolidaritása" egyenesen és frontálisan karabolozik a "radikális nyitottságával". Ennek több esete is lehetséges, de biztosan a levegőbe beszél és még soha nem próbált "radikálisan szolidáris" lenni pl. a "radikálisan antiszolidárisokkal", hacsak nem nevezi relativisztikus ügyeskedéssel "szolidaritásnak" az antiszolidaritást is.
Természetesen a neonáci és rasszista Jobbikkal kapcsolatos "elzárkózás vagy párbeszéd" dilemmán és az önkirekesztésbe fulladó ignorálás csődjén őrlődik a sajtó és annak minden erkölcsfőszerkesztője. Kínlódnak a relativisztikus (liberális) parttalansággal megfogalmazott "politikai korrektség" abszurditásával és továbbra is inkább a jó és a rossz felelős és következetes megkülönböztetéséről mondanak le (a korrektség és a becsületesség igényével együtt), csak ne korlátozza végre egy "politikailag korrekt" beszédmód az egyre égetőbben csábító machiavellizmus kiszabadítását. Szigorú relativizmussal, a jelentésüktől és az értékállításuktól függetlenül (?) említett kifejezések használatán huzakodnak, miközben nem küzdenek a valódi, az a priori és aritmetikai szigorúsággal egyértelmű érték fogalmáért és a helyes jelentéséért, csupán csak a retorikailag erőteljes és hatásos szavakat csempésznék vissza a szalonképes szótárakba, pedig azok éppen az igazságtalan-aljas jelentéseik miatt népszerűek és erőteljesek egy elfajult nyilvánosságban.
Természetesen a neonáci és rasszista Jobbikkal kapcsolatos "elzárkózás vagy párbeszéd" dilemmán és az önkirekesztésbe fulladó ignorálás csődjén őrlődik a sajtó és annak minden erkölcsfőszerkesztője. Kínlódnak a relativisztikus (liberális) parttalansággal megfogalmazott "politikai korrektség" abszurditásával és továbbra is inkább a jó és a rossz felelős és következetes megkülönböztetéséről mondanak le (a korrektség és a becsületesség igényével együtt), csak ne korlátozza végre egy "politikailag korrekt" beszédmód az egyre égetőbben csábító machiavellizmus kiszabadítását. Szigorú relativizmussal, a jelentésüktől és az értékállításuktól függetlenül (?) említett kifejezések használatán huzakodnak, miközben nem küzdenek a valódi, az a priori és aritmetikai szigorúsággal egyértelmű érték fogalmáért és a helyes jelentéséért, csupán csak a retorikailag erőteljes és hatásos szavakat csempésznék vissza a szalonképes szótárakba, pedig azok éppen az igazságtalan-aljas jelentéseik miatt népszerűek és erőteljesek egy elfajult nyilvánosságban.
Szabad-e az atomvillanás vagy a haláltáborok iszonyatát sajtós eszközként használni? A relativista liberális viszonylag sokáig bírta egy értelmetlen, lélektelen és mellébeszélő "humanizmus" önkorlátozását, amíg kompenzálta az önkorlátozást egy hatalmi pozíció extrém ereje, vagyis az amúgy igazságtalan ügyeiben - nagyon helyesen - nem élt ezekkel az iszonyatokkal, mint "hatáselemekkel". Most elpárolgott a hatalom és igény mutatkozik az erőteljesebb eszközök, nagyjából bármilyen hatáselem gátlástalan használatára. Szétlustálkodták és szétgyáváskodták a saját igazságkeresésük infrastruktúráját, úgyhogy már csak a neonácik stadionjában és a börtönszleng műfajában remélhetnek egy-egy vendégjátékot. A szociálliberalizmus olyan sokáig ignorálta rendszerkritikát a munka (a valódi igazságosságkeresés és a fejlődés) helyett, hogy szépen elvánszorgott mellette az elárult és a lekezelő részvétlenséggel vérgőzös bunkóságba taszított tömeg. Természetesen még most sem akarják érteni, hogy egy relativizmust meghaladó, értékszemléleti forradalomra van szükség és azt sem, hogy a neonácik "radikális rendszerkritikája" überelhetetlenül kimaxolja a hamis (elidegenült, a hatalmi harc fogságában vergődő, évezredek óta maradi és önző) "érték-kritikát".
"Pető Csucsu", az új generációs butaság fiktív zászlótartója és a progresszív jövő reménysége öncélúan addig csavarja a szót, amíg mégis eldicsekedhet végre - Orbán után szabadon, de még mindig nagyon hangzatosan - a (népszerűség- és megosztás-gyanús) "radikális inkorrektséggel" (értsd: elvtelenséggel, becstelenségel, de hatásossággal) és csak azért is elpukkanthatja végül az atomvillanás hatáselemét. Miért is? Miféle igazságot kell a retinánkba égetni? Inkorrekt út vezet a korrektséghez? Már megint a milliószor csődtömeg machiavellizmus az új vallás? Mégis Orbán Viktor és a neonácik büszkén hasító inkorrrektsége után lódul az egész (a kellemes vegetálásra éhező tömegnél többre nem látó) NOL, a szociálliberális maradékok kétfejű becsületfőszerkesztőjével az élen?
"Pető Csucsu", az új generációs butaság fiktív zászlótartója és a progresszív jövő reménysége öncélúan addig csavarja a szót, amíg mégis eldicsekedhet végre - Orbán után szabadon, de még mindig nagyon hangzatosan - a (népszerűség- és megosztás-gyanús) "radikális inkorrektséggel" (értsd: elvtelenséggel, becstelenségel, de hatásossággal) és csak azért is elpukkanthatja végül az atomvillanás hatáselemét. Miért is? Miféle igazságot kell a retinánkba égetni? Inkorrekt út vezet a korrektséghez? Már megint a milliószor csődtömeg machiavellizmus az új vallás? Mégis Orbán Viktor és a neonácik büszkén hasító inkorrrektsége után lódul az egész (a kellemes vegetálásra éhező tömegnél többre nem látó) NOL, a szociálliberális maradékok kétfejű becsületfőszerkesztőjével az élen?
Szerintem azonban ez a cél, az ennyi "erkölcsiség" és ez az üzenet valóban méltatlan bármilyen iszonyat és bármilyen fájdalom-közhellyé tartósított "fájdalom-konzerv" empátia-ébresztő és hitelesítő erejére, nemhogy az atomvillanás ártatlan áldozatainak megrázó emlékképére, akiket természetesen még a szörnyű tragédia sem avatott az igazságosságért vívott harc hősi halottaivá. Szerintem "Pető Csucsu" fogalmatlanul nincs tisztában azzal, hogy bár akaratlanul, de valójában visszaél és gúnyolódik egy nem a problémához kapcsolódó szörnyűség holtukban ide rángatott elszenvedőin. Máris szándékos az inkorrektség? Nézettséget-olvasottságot bármi áron? Megosztást-provokálást bármi áron?
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy megtestesült pimaszság, aki naponta szaporította a gonoszságot és folyamatosan igényt tartott a csökkentett jóság kiprovokálásáért járó babérokra. Jó lenne befejezni a hibás analógiák és a hamis hasonlatok hatásvadász és minden irányba méltatlan használatát a valódi politikai korrektségnek egy kis önként vállalt jó példájával és helytállásával. Szerintem továbbra se legyen "normális" eszköz pl. a stigmatizálás, akkor se, ha valaki véget akar vetni - nagyon helyesen - a relativisztikus depolitizálásnak-apolitizálásnak. Továbbra se legyen érv és jelentésadás az olyan megnevezés, hogy pl. "cigány" vagy "nő" vagy bármi, aminek születhetünk. Az álságos (relativisztikus) "politikai korrektség" nyilvánvaló absszurditása nem érv a politikai becsületesség feladására. Nem is olyan régen, egy teljes köpönyegfordulóval és egy fürge pragmatizmussal ezelőtt, a progresszióhoz még viszonylag közel nézelődött ez a kétfejű hős. Mindannyian érezzük a társadalom-kasztosító jobboldal globálisan viharossá erősödő és szemből lesújtó "passzátszelét", de kapaszkodj meg légyszi "Pető Csucsu", ne hagyd magad "elragadtatni" és "előrefele" lépd át az Árnyékod, hiszen így is egyre kevesebben vagyunk.
x
FÜGGELÉK: Adalék az igazságosságtól függetlenített, képmutató és felszínes túlzásokban mellébeszélő (pl. "snowman" helyett "snowperson" használata a "nők iránti méltányosságból") és a sunyi hatásvadászatra redukált retorika, a másként igazságtalan nyelveket ignoráló öncenzúra, az ún. "PC beszéd" megidézett elméleteihez:
Reinhart Koselleck (+ "USA demokraták"): bármely aszimmetrikus minősítés és érték-egyenlőtlenség inkorrekt, tiszteletlen és ellenséges.
Pető Péter (+ "USA republikánusok", 9/11-es katonai-ipari-komplexum - a NOL és az ATV atlanti pillérei): a PC beszédnek nincs meghatározása, de káros öncenzúra és útban van.
Orbán Viktor: A magyar ember a természeténél fogva politikailag inkorrekt.
Békés Márton: a PC beszéd megbénítja a gondolkodást és ezért társadalmilag káros.
Slavoj Zizek: a PC beszéd a szőnyeg alá sepréssel állandósítja az előítéleteket és pl. a rasszizmust.
"Halálos iramban 7": a jogszerűség ostobaság és rossz, de az önkényesség hatásos és jó.
"Az igazság az új gyűlöletbeszéd." (Orwell parafrázis, falfirka)
Az egyik (titokban depolitizáló és képmutatóan kasztosító, embertelen és igazságtalan - liberális) "gyűlöletbeszéd" az uralkodása idején, a múlt század utolsó évtizedében, arra hivatkozva tiltja be a másik (nyíltan politizáló és büszkén kasztosító, embertelen és igazságtalan - fasiszta) "gyűlöletbeszédet", hogy az "gyűlöletbeszéd". Az újkonzervatív-újfasiszta hatalomátvétel után, napjainkban, a "gyűlöletbeszéd" igazságtalan, eltúlzott és abszurd vádaskodásaira hivatkozva első lépésben betiltják a gyűlöletbeszéd minden kritikáját, majd úgy tiltják be egy második lépésben, mint a mindenkori nagyobb hatalom kritikáját. A harmadik hülye közben összemossa a kiskapukat nyitó relativista önkény (a liberalizmus) problémáját és veszélyét a kiskapukat kiküszöbülő dogmatikus önkény (a fasizmus) problémájával és veszélyével. A büdös életben nem szándékozunk ebből a trutyikavarásból és aljas leegyszerűsítésekből kimászni? Inkább az inkorrektség dicsősége és a halál?
Reinhart Koselleck (+ "USA demokraták"): bármely aszimmetrikus minősítés és érték-egyenlőtlenség inkorrekt, tiszteletlen és ellenséges.
Pető Péter (+ "USA republikánusok", 9/11-es katonai-ipari-komplexum - a NOL és az ATV atlanti pillérei): a PC beszédnek nincs meghatározása, de káros öncenzúra és útban van.
Orbán Viktor: A magyar ember a természeténél fogva politikailag inkorrekt.
Békés Márton: a PC beszéd megbénítja a gondolkodást és ezért társadalmilag káros.
Slavoj Zizek: a PC beszéd a szőnyeg alá sepréssel állandósítja az előítéleteket és pl. a rasszizmust.
"Halálos iramban 7": a jogszerűség ostobaság és rossz, de az önkényesség hatásos és jó.
"Az igazság az új gyűlöletbeszéd." (Orwell parafrázis, falfirka)
Az egyik (titokban depolitizáló és képmutatóan kasztosító, embertelen és igazságtalan - liberális) "gyűlöletbeszéd" az uralkodása idején, a múlt század utolsó évtizedében, arra hivatkozva tiltja be a másik (nyíltan politizáló és büszkén kasztosító, embertelen és igazságtalan - fasiszta) "gyűlöletbeszédet", hogy az "gyűlöletbeszéd". Az újkonzervatív-újfasiszta hatalomátvétel után, napjainkban, a "gyűlöletbeszéd" igazságtalan, eltúlzott és abszurd vádaskodásaira hivatkozva első lépésben betiltják a gyűlöletbeszéd minden kritikáját, majd úgy tiltják be egy második lépésben, mint a mindenkori nagyobb hatalom kritikáját. A harmadik hülye közben összemossa a kiskapukat nyitó relativista önkény (a liberalizmus) problémáját és veszélyét a kiskapukat kiküszöbülő dogmatikus önkény (a fasizmus) problémájával és veszélyével. A büdös életben nem szándékozunk ebből a trutyikavarásból és aljas leegyszerűsítésekből kimászni? Inkább az inkorrektség dicsősége és a halál?
x
Amúgy megoldható lenne, ez a "PC beszéd" dilemma és kritérium... és valószínűleg meg is oldanánk néhány évszázad múlva, ha megérnénk.
Ahogyan a jövő gazdálkodása vegyesgazdálkodást kíván és ígér (pl. piaci és "kapitalista" viszonyokat a kisközösségi és a mikrogazdasági szinten, de tervgazdasági viszonyokat a társadalmi és a makrogazdasági szinten), úgy - elnézést az agyontekert mondatért - a jövő politikai kultúrája is vegyesszabadságot kíván és ígér, pl. korlátlan véleményszabadságot a kisközösségi szinten és a személyes viszonyokban, viszont a társadalmi, a köznevelési és a tömegkommunikációs szinten egy az átfogóbb-magasabb értékeknek/logikáknak alárendelt, limitált véleményszabadság volna szükséges, egy a módszeres-következetes igazságkeresés szakszerűségét [többszörös felügyeleti és jogorvoslati ellensúlyokkal ellenőrzött] szankciókkal védelmező korlátozás. Ehhez persze egy sportszerű (igazságos) versenytársadalom, sportszerű (igazságos) társadalmi mobilitással szervezett teljesítmény-kasztrendszere is szükséges volna.
Ahogyan a jövő gazdálkodása vegyesgazdálkodást kíván és ígér (pl. piaci és "kapitalista" viszonyokat a kisközösségi és a mikrogazdasági szinten, de tervgazdasági viszonyokat a társadalmi és a makrogazdasági szinten), úgy - elnézést az agyontekert mondatért - a jövő politikai kultúrája is vegyesszabadságot kíván és ígér, pl. korlátlan véleményszabadságot a kisközösségi szinten és a személyes viszonyokban, viszont a társadalmi, a köznevelési és a tömegkommunikációs szinten egy az átfogóbb-magasabb értékeknek/logikáknak alárendelt, limitált véleményszabadság volna szükséges, egy a módszeres-következetes igazságkeresés szakszerűségét [többszörös felügyeleti és jogorvoslati ellensúlyokkal ellenőrzött] szankciókkal védelmező korlátozás. Ehhez persze egy sportszerű (igazságos) versenytársadalom, sportszerű (igazságos) társadalmi mobilitással szervezett teljesítmény-kasztrendszere is szükséges volna.
x
az utóélethez:
Az a cikk, amire ez a bejegyzés közvetlenül reagál és ez a bejegyzés is az érintett szerkesztőség tulajdonosváltásának a napjaiban jelent meg. Ezt a bejegyzést kb. 35-40 perc után, szó nélkül eltávolították a NOL Blog gyűjtőoldaláról. Ezt egy órán belül szóvá is tettem egy kommentben. 16 óra 40 perccel azután, hogy "töröltek" a NOL Blog listáiból, ismét csak szó nélkül visszahelyeztek, majd 24 órán belül összeomlott az admin felületem, a hozzáférésem és teljesen kaotikussá vált az eredeti "proxyblogom" megjelenése és működése. Ezután az alapoktól építettem újra az eredeti "proxyblog"-ot. Ez a bejegyzést 2015 június 24-én, 8.40-kor állítottam helyre. Az új "proxyblog" 2015 június 20. után - egy hónap "bünti" után - nagyjából zavartalanul működött 2016 januárjáig, amikor az összes nolbloggert törölte a szolgáltató.
Az a cikk, amire ez a bejegyzés közvetlenül reagál és ez a bejegyzés is az érintett szerkesztőség tulajdonosváltásának a napjaiban jelent meg. Ezt a bejegyzést kb. 35-40 perc után, szó nélkül eltávolították a NOL Blog gyűjtőoldaláról. Ezt egy órán belül szóvá is tettem egy kommentben. 16 óra 40 perccel azután, hogy "töröltek" a NOL Blog listáiból, ismét csak szó nélkül visszahelyeztek, majd 24 órán belül összeomlott az admin felületem, a hozzáférésem és teljesen kaotikussá vált az eredeti "proxyblogom" megjelenése és működése. Ezután az alapoktól építettem újra az eredeti "proxyblog"-ot. Ez a bejegyzést 2015 június 24-én, 8.40-kor állítottam helyre. Az új "proxyblog" 2015 június 20. után - egy hónap "bünti" után - nagyjából zavartalanul működött 2016 januárjáig, amikor az összes nolbloggert törölte a szolgáltató.