A magyar állami kultúr- és színházpolitika - az, amelyik szerint "keresztény az, amire mondom" - megint buzizott egyet. A rendezésnek köszönhetően most nem látni, hogy a magyar állami filmpolitika - az, amelyik szerint "szép az, ami több pénzt hoz" - éppen megkaparintotta a magyar kaszinó-monopóliumot. Bőven elég volt ez a bensőséges buzizás, még egy kis önleleplező cigányozásra és zsidózásra sem volt szükség, hogy kitakarják a képből a maffiaállam pókhálózatának üveghangon nyúló milliárdosodását (ja igen, és az ország nyomorodását).
Persze nem volt nehéz dolga a magas műveltség és a szeretet nevében homofób gyűlöletkeltéssel operáló műsorkészítőknek, hiszen évek óta az utcákon hömpölyöghet, masírozhat az összművészetileg visszafogott lincshangulat. Tulajdonképpen mindig kisebb léptékű támadástól menekül az üldözött, mint aminek a karjába szalad. Szobroknak álcázott hazugságok és más ideoprojektorok között áramlunk a jó ég tudja hányadik vágóhíd sorompói között és zavarodottan-tompán ismételjük a kötelező imát: a gyilkos az áldozat és a gonosz egy szent.
Egy tisztességben megőrült művész nyílt levelet intézet az egyik legnagyobb betonfalhoz, hogy ez nem jó így. A fal tetején járőröző buzizók leordítottak, hogy senki ne merészelje zavarni őket a maffiaállam és pedofil gerontokrácia védelmezésében, de az ipari méretű talpnyalásban se. Csend lett.
Csakhogy a műsor mégis ócska. Bűnözők segítik a bűnözőket és ripacsok a ripacsokat. A rossz mindig is rossz ízlésű, silány. Most is éppen a giccs jogáért bömböl a hatalom. Ezek után vagy hülyére kontraszelektálja a fiatalokat és belebukik az egekbe dícsért, de valójában szánalmas utánpótlásba, vagy a fiatalok egyszer majd látni és hallani fognak, nem mellesleg a színház- és filmművészet világító- és kilátótornyaiból és megtagadják-leváltják a tébolyt.
A tudományt, a művészetet és az értékeket illegalitásba kényszerítette a hatalom. Márpedig a butaság sulykolásával még Magyarországon sem képes túlélni egy valódi generációváltást.
A hatalomkoncentráló stadiongyűjtőknek sajnos/szerencsére minden kellett, minden hatalmi ág, minden gazdasági szereplő, minden egyház, minden iskola, minden szakszerűség, minden tudomány és minden művészet. Például a művészetre sem kellett volna kezet emelnie. De nem tehetett más, hiszen rossz ízlésű. Ez pedig rövid távon nagyon nagy baj (áldozatokat követel), de hosszú távon nagyon nagy szerencse (felszámolja magát).
A hatalomkoncentráló stadiongyűjtőknek sajnos/szerencsére minden kellett, minden hatalmi ág, minden gazdasági szereplő, minden egyház, minden iskola, minden szakszerűség, minden tudomány és minden művészet. Például a művészetre sem kellett volna kezet emelnie. De nem tehetett más, hiszen rossz ízlésű. Ez pedig rövid távon nagyon nagy baj (áldozatokat követel), de hosszú távon nagyon nagy szerencse (felszámolja magát).
El kell égetniük a könyveket és a filmeket, törölniük kell a történelmet és az igazságot az adatbázisokból, tulajdonképpen minden használható adatbázist törölniük kell (vagy mint a rutinosabb tekintélyuralmi rendszerek, önmaguk számára hozzáférhető módon titkosíthatják, hiszen tudás nélkül a hatalom sincs) ha azt akarják, hogy ne tudjon elhaladni mellettük a jövő. A maffiaállam buzizó műveltségét garantáltan utoléri a színház- és filmművészet valódi műveinek és befogadásának akaratlan "bosszúja".
Na abban a történelmi produkcióban valóban katartikus és eszméletlen szép élmény lesz majd osztozni, közreműködni, akár "csak" annyira, mint az értő és végtelenül hálás közönség.
Na abban a történelmi produkcióban valóban katartikus és eszméletlen szép élmény lesz majd osztozni, közreműködni, akár "csak" annyira, mint az értő és végtelenül hálás közönség.
blogika